Mi a svéd masszázs?
Nevét a XIX. sz. elején P. H. Ling (1776-1839) svéd vívómester és tornatanár származásáról kapta, aki összegyûjtötte a masszázsfogásokat és rendszerbe foglalta. Ennek a rendszernek a tanításával képzik a mai masszõröket is a klasszikus svéd masszázsra, amit Amsterdamban Metzger (1839-1901) vitt tovább.
A XIX. sz végén 1893-ban Hoffa Németországban P. H. Ling tanításait továbbfejlesztve megjelentette a „Masszázs kézikönyve” c. munkáját, melyben elõször írtak a masszázs helyi és távolhatásairól.
Leírja a ma is tanított 5 alapfogást: simítás – effleurage
dörzsölés – frictio
gyúrás – petrissage
ütögetés – tapotment
rezegtetés, vibráció – vibratio, melyek kombinációiból, meghatározott irányvonalakat, szabályokat követve hajtanak végre.
1890-ben William Murell londoni klinikus indította el a masszázs tanítását. A masszázs módszertana folyamatosan fejlõdött.
Hatásmechanizmus:
A klasszikus svéd masszázs helyi hatású terápia, ami közvetlenül, lokálisan hat a kötõszövetre, az izomzatra.
A gerincvelõi reflexíveken keresztül a receptorok ingerlésével befolyásolhatjuk az izmok állapotát, csökkenthetjük a fájdalmat, ami e masszázsfajta legfőbb célja. Az egész szervezetre általános hatást gyakorol. Megemelkedik a test hőmérséklete, a vérnyomás, légzés optimális lesz, a test fizikai és pszichikai állapota javul, az izomerõ fokozódik az általános vér- és nyirokkeringés gyorsulása miatt.
Kivitelezés:
E masszázsfajta is ruha nélkül, kevés vivőanyag használata mellett történik, masszázságyon. Mindig csak az a terület van szabadon hagyva, a hol a masszírozás történik, a többi testrész be van takarva. Az 5 alapfogást (simítás, dörzsölés, gyúrás, ütögetés, vibráció) kombinálva dolgozzuk meg a fizikai testet a diagnosztizált probléma megoldását szem elõtt tartva.
